Túlvett/ túladott szabadság új szabályozása
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény alapján a szabadság pénzben történő megváltására – kivéve a munkaviszony megszűnésének esetét – nem volt lehetőség, tekintettel arra az elvre, hogy a munkáltató nem forintösszeggel „tartozik” a munkavállalónak, hanem szabadságnappal.
A korábbi törvény szerint, ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnésének időpontjáig több szabadságot vett igénybe annál, mint ami a munkáltatónál töltött időre megillette volna, a különbözetre kifizetett munkabért köteles volt visszafizetni. Ezt az 1992. évi Mt. egy rendelkezése kifejezetten lehetővé tette, kivéve azokat az eseteket, amikor a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása, halála vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése következtében szűnt meg.[1992. évi Mt. 136. § (2) bekezdés].
2013. január 1-től azonban az új Mt. rendelkezései alkalmazandók a szabadság tekintetében is, mely már nem tartalmaz kifejezett előírást a túlvett/túladott szabadságok visszafizetésére. Abban az esetben tehát, amennyiben a részére járó szabadságnál a munkavállaló több szabadságot vett igénybe, az így keletkezett „többletre” járó, már kifizetett munkabért a munkáltató nem követelheti vissza.
Tehát, ha utólag – esetleg hónapokkal később – kiderül, hogy a munkavállaló több szabadságnapot vett igénybe, mint amennyi időarányosan járt volna neki (mert például februárban kivette az összes szabadságát, majd júniusban felmondtak neki), a korábban szabályosan kiadott szabadságnapokat és a szabadságnapokra szabályosan számfejtett távolléti díjat a munkáltató nem követelheti vissza a munkavállalótól.